Hajnal Radó- személyiségfejlesztő tréner
Budapesten születtem az ősidőkben :)
Születésem után csecsemőotthonba kerültem. Határozottan "élményekre" igazán 4 éves koromtól emlékszem. Olyan "élményekben" volt részem, amik jelentősen aláásták az önértékelésemet, önbecsülésemet. A honlapomon (http://www.radohajnal.com) hamarosan elindítom a PRIVAT blogomat is, amiben megírom az életem történetét. Ezt azzal a céllal teszem, hogy erőt adjak azoknak az embereknek, legfőképpen fiataloknak, akik úgy élnek ma, ahogyan én éltem valamikor. Erőt adjak nőknek, hogy legyen bátorságuk kilépni olyan kapcsolatokból, amiben megalázzák őket. Motiváljak embereket arra, hogy merjenek Álmodni, Gondolkozzanak nagyban, és cselekvésre serkentsem őket. A 2. E-Bookom, mely szintén megtalálható a honlapon, "cselekvési tervet" is tartalmaz.
Küldetésemnek tekintem, hogy odaálljak az emberek, - leginkább - fiatalok mellé, formáljam jellemüket és elindítsam őket egy jobb lét felé vezető úton.
Hálózatépítői előélettel, őrült nagy lelkesedéssel, lendülettel, és nulla tudással vágtam bele a csoprtom felépítésének. Ennek - is - köszönhetően, volt egy erős felfelé ívelés, majd jött egy hupa és tartós stagnálás. Már éppen abba akartam hagyni az egészet, amikor megjelent egy régebbi csoport társam, és "bejelentkezett" munkára. Ekkor újrakezdtem az egészet. Aztán megjelent még egy ember, majd még egy, és még egy... Arra gondoltam, akkor talán érdemes lenne továbbmennem.
2013. augusztusban eldöntöttem, hogy "rendben, nekifutok még egyszer". Kitartó és erősen küzdőszellemű vagyok. Ma már a kockázatvállaló és kockázat tűrő képességem is elég jó. Felkészítettem az embereimet az önállóságra, és "kivontam magam" néhány hónapra a forgalomból. Csak azokkal tartottam a kapcsolatot, akik igényt tartottak erre és akikre számíthattam.
2013. decemberben mégegyszer átgondoltam az eddigi életemet, az álmaimat, vágyaimat. Újra felállítottam a céljaimat és tudatosan elindultam, hogy megéljem/megvalósítsam ezeket. Most már néhányan követnek, és én rendkívül büszke vagyok csapatom fejlődő tagjaira.
Eljutottam odáig, hogy már engem keresnek meg emberek, hogy csatlakozni szeretnének a csoporthoz. Kemény vagyok és határozott és már képes vagyok elengedni az embereket. Majd meghasad a szívem, amikor azt látom, hogy értékes, tehetséges emberek elkallódnak csak azért, mert nem rendelkeznek elegendő önbizalommal és/vagy nincs egy belső motivációjuk arra, hogy kiemelkedjenek a középszerűségből. Ma már ezt viszonylag gyorsan felismerem, és hagyom, hadd kallódjanak tovább. Aki nem akar fejlődni, nem hajlandó tenni a céljaiért, menjen. Én továbblépek.
"Minden hátrány rejt valami előnyt, és minden problémából származik valami jó."